A Passiójáték, mint szolgálat A Passiójáték előadásairól és azok mögött megtapasztalt lelki kegyelmi ajándékainkról olvashatsz, kedves érdeklődő ebben a részben, a bevezető gondolatok után. Mikor 1987 őszén és telén Isten kegyelméből megszületett a Passiójáték szövege és alapdallamai, még nem is sejtettem, hogy a zenéből színi előadás sarjad, a közösségünk tagjainak kérésére. A sokféle szolgálat között talán ez a legnagyobb előkészületet igénylő. A zene és szöveg mellett a hangszerelés, a stúdiómunka, a szereplők felkérése, a ruhák tervezése és varrása, a kellékek beszerzése és készítése, a mozgások megtervezése, a próbák és az előadások koordinálása, mind nagy feladatot jelentett nekünk, laikusoknak. A kezdeti nehézségekkel és tapasztalatlanságokkal megküzdve mindannyian épültünk lelkileg, a munkában pedig, mindjobban összekovácsolódtunk. Megtapasztaltuk hosszú évek alatt, ez a szolgálat nemcsak másoknak ad, hanem nekünk is. Másoknak talán a zenei élmény mellett azt is nyújtja, hogy a passióból jól ismert képek megelevenednek, szinte kézzel foghatók lesznek. Sokszor láttunk könnyes szemeket az előadások végén, a fiatalokat az újdonságként lepte meg az előadás, az idősebbek pedig visszaemlékeztek arra, mikor hajdanán ők is eljátszották a passiót. Közösségünknek mindig megújító erőt ad egy-egy előadás. Megújulunk, mert az előadásban átéljük milyen lehetett tanítványnak, népnek Pilátusnak vagy Péternek lenni. Természetesen a pozitív szerepeket mindig könnyebb kiosztani és eljátszani, és mindig hálát adok Istennek, hogy vannak olyan alázatos lelkek közöttünk, akik a hálátlan negatív szerepet is vállalják, ami a számukra lehangoló. Ezt felajánlásként lehet valakiért, valamiért megtenni így új értelmet nyer a szolgálat. Megújul közösségünk szinte minden alkalommal, mert mindig vannak közöttünk újak, akik először szerepelnek, akiknek a hitét és közösségélményét nagyban megerősíti az előadás. Fantasztikus látni a lelkes családokat, akik segítőkészek az előkészületekben és az előadásokban is. A próbákat és előadásokat mindig imával kezdjük, és arra törekszünk, hogy az egész előadás egy ima legyen, énekkel, zenével és mozgással. A 70-100 fős társulatunknak igazi lelki élményt ad, mikor a darab végén kinyújtott kezekkel énekeljük a jelenlévőknek: "Békesség! Békesség, ne féljetek! Lángoló Lelkem lobog bennetek." Előadások és a hozzájuk tartozó cikkek: 1998. ápr. 5. Nagykanizsa, Jézus Szíve templom reméljük hamarosan lesznek cikkek is :) |
|---|